A jóhoz könnyű hozzászokni. Sólyom László volt az a politikai szereplő, akinek nem tudok felróni hibát, mindig pontosan azt tette, amit a lehetőségei megengedtek a lehető legjobb cél érdekében. A most leköszönő elnököt csak azok látják elfogultnak, akik a párttársaikon kívül mindenkit (őellenük) elfogultnak látnak, akiknek a véleménye ugye figyelmen kívül hagyható.

Most pedig váltás jön. Eszembe jut Tordai Csaba egy cikke, amit akkor írt, amikor Torgyán neve lebegett a poszt körül, és az elnöki jogkör szűkítését javasolta. Valójában kétféle út lehetséges: vagy valóban pártfüggetlen az elnök (és a megválasztásának módja ezt garantálja, tehát nem a parlament aktuális többsége dönt róla) és erős jogköre van, vagy pártfüggő az elnök, és szimbolikusabb szerepe van. Schmitt Pál egyértelműen a második utat jelöli ki, a súlytalan, egyáltalán nem fontos ember egyáltalán nem fontos döntései felé terelődik a helyzet.

Kétharmad van, beletörődik ilyesmibe az ember. Fletóék is jogszerűen végigülték az idejüket, most is lesz valami, bár azért az rossz érzés, ahogy napról napra derül ki, hogy nem a jó irányba haladnak a dolgok. Ahogy most Schmitt kinevezésével is, az ember nem tehet mást, minthogy lemond arról, hogy a most következő években jó elnöke legyen az országnak, nem az ő döntése. És nem is a legrosszabb, az Szijjártó lett volna (aki miatt most a többi bencés diák nevében is elnézést kérek az országtól), Schmitt csak a második a sorban, ha a legkritikátlanabb fidesz-szajkózókat gyűjti az ember. És most már az egyetlen, aki majd úgy emlékezhet vissza, hogy "ott voltam, és mégsem tettem semmit", de azt hiszem senki sem feltételez róla ilyen szintű önkritikát.