Csak egy apróságot szeretnék javasolni megfontolásra. Ugye a magánnyugdíjpénztárnak adott pénz egy olyan számlára megy, ami fölött a befizető ugyan nem rendelkezik szabadon (pl. nem veheti fel nyugdíjkorhatár alatt), de a pénzt az ő számára tartogatja a pénzintézet, a szó legtöbb értelmében az övé, az ő tulajdona. Ennek befizetésekor a szabályok szerint a pénzt a számlájára küldi, nem az államnak. Ez a pénz az államnak olyan értelemben hiányzik, hogy dejólenne, ha ezt is megkapná, olyan értelemben nem hiányzik, hogy a költségvetés nem számol(hatna) vele, hiszen feketén-fehéren nem az államnak megy, hanem a számlára.

A pénz tehát a melósé, nem az államé.

Mármost a melós, mivel nem fér hozzá, nem teljesen vágja, hogy ez az övé, így érdemben nem is érti, hogy most mi történik. Ilyenkor gondolkodna helyette ugye az alkotmánybíróság meg a többi erre hivatott szervezet, amíg működött, de már nem működik. A melós tehát csak annyit lát, hogy amit eddig befizetett, most is azt fizeti, sőt, még egy kis kápét is kap.

A kápé az jó, azt meg lehet fogni.

Szóval a javaslatom az, hogy a magánnyugdíjpénztárak a melós kezébe adják oda a pénzét átjelentkezéskor, hogy tessék Józsibácsi, ez itt a 8'765'432 forintja, ebből tessék megtartani 5432-t, az még a magáé, a többit meg leadni az APEH-nél, az már nem.

Fura dolog a pszichológia, a matek ugyanaz, de ebben a második esetben jobban telne a Kossuth tér, azt hiszem.