Összefoglaló lustáknak: nem szeretem a forradalmakról szóló lánglelkű megemlékezéseket, mert szerintem kommunista szokás. Tisztességes 56-os megemlékezés kizárólag pacifista lehet. Részletezés alant:

Azt, hogy a forradalom valami jó dolog, először a kommunista idealizátorok találták ki, miszerint az osztályharc utat tör, és ugye az milyen jó. Ennek megfelelően az első modern forradalmat, az 1640 (42)-es angolt tették meg a kommunista történelem "újkor"-a kezdetének.

Ehhez képest a forradalom, amíg tart, nem egy szimpatikus dolog. Az angol forradalom például Cromwell munkásságával esett meg, akinek nem okozott gondot néhány ezer embert megölni a szent cél érdekében. Aztán utólag persze megszépíti a történteket az idő, és csak az marad meg az emlékezetben, hogy lám, utána a nép kiharcolt jogokat, adott esetben alkotmányos monarchia alakult ki az országban, mellesleg miután-miközben Cromwellt exhumálták és kirakták a fejét látványoságnak.

Nálunk 56-ban is voltak ronda dolgok, sokan haltak meg még mielőtt ideértek volna az intervenciós szovjet tankok, és egyáltalán nem volt jó budapestinek lenni azokban a napokban.

Mert ugye a forradalom azzal jár, hogy fegyvert ragad és használ az, akinek ehhez kedve és alkalma van. És ehhez a lelkes fiatalságnak sajnos sok kedve van. Ha megnézed, napjainkban az amerikai hadsereg milyen korú katonákat küld mindenhová, azt látod, hogy tejfelesszájú gyerekek nyakában lógnak azok a mordályok, amikkel olyan frankón lehet embert ölni akár kilométerről, és naná hogy ki is próbálják, mert még annyira gyerekek, hogy egyszerűen fel sem fogják mit csinálnak.

Budapesten is történtek tökéletesen értelmetlen gyilkosságok, amiket azok a gyerekek követtek el, akiknek már volt fegyverük, de még nem volt eszük. Nem az ismert ávósok felkoncolásáról beszélek, hanem arról az ámokfutásról, aminek teljesen véletlen célpontjai voltak azokban az időkben.

Disclaimer: Nem volt ebből sok, és persze a szovjetek bőven túlteljesítették őket, de a félelmetességük a kiszámíthatatlanságukból eredt, nem a létszámukból vagy arzenáljukból.

Disclaimer 2: minden forradalom ilyen, a forradalom természete az, hogy értelmetlenül sok embert megölnek, a felgyülemlett igazságtalanságokból eredő frusztráció nem kérdez, aki ellenségnek látszik, az ellenség. Márpedig 56-ra volt minek felgyűlnie. A magyarság csak azért tűrt ilyen sokáig, mert még élt a világháború emléke, és a tapasztalat, hogy a háborúnál minden jobb. Vagy majdnem minden.

Nem akarom sokáig ragozni, a lényeg az: a forradalom maga nem jó. Arra emlékezni, hogy kitör egy "dicső" forradalom, egy a szocialista-kommunista ideológia maradéka: annak dicsőítése, hogy a nép elsöpri elnyomóit, ideértve a kivégzéseket, és egyéb büntetéseket is.

Gondban is voltak a kommunisták, mire kitalálták az "ellenforradalom" fogalmat, de ez egy másik történet..

Semmi örülnivaló nincs a halottakban, akár áldozat, akár hős. Ami a forradalmak körül pozitív, az a hatásuk lehet, ami már szinte csak akkor következik be, ha már leverték a forradalmat, valami nagyon ocsmány megtorlás után. Ilyen a fenti angol példában az évtizedes forradalmi állapotot végül (a többség megkönnyebbülésére) lezáró alkotmányos monarchia. Ilyen a kiegyezés 1848-49 után. És bizony ilyen Kádár vidámított barakkja is.

Csak ugye milyen idiótán nézne már ki, hogy 56-os megemlékezésen Kádár enyhítéseiről beszélnénk..

És hogy szerintem mit is kell kezdeni a forradalmak emlékeivel? Azt, amit minden feloldás és kiegyezés tesz: észben tartani fent és lent, hogy mi az, amit nem szabad a néppel megint csinálni. Hogy ne legyen több forradalom. Ezzel vagyunk adósok azoknak, akik akarva, vagy akaratlanul belehaltak abba, hogy ezt nekünk és a világnak elmagyarázzák, és ezt árulja el mindenki, aki a forradalomra emlékezve csatába hív.