Van egy kiváló, gyerekeknek szóló okosság, ami úgy szól, hogy
ha elveszel, és segítségre van szükséged, szólítsd meg az első felnőttet aki arra jár, és ne várd meg hogy egy felnőtt jöjjön oda hozzád!
A jótanács elve egyszerű: a magától felajánlkozó felnőttek között arányaiban nagyobb a hátsó szándékkal rendelkező. Ha valaki hajlamos gyerekrabolni vagy egyéb gonoszságra, akkor valószínű, hogy a visszaélés lehetőségét felismeri és próbálkozik is. Ez egy logikus és egyszerű szabály.
Mármost ha megnézzük a magyarországi politikai színteret, azt látjuk, hogy immár betetőzött a politikai hatalomtechnikával sakkozók sikere. Áder például aláírja az alkotmánymódosítást, ami után minden este hálásak lehetünk a kormánynak, hogy valahogy elmúlt a nap, noha közénk is lövethettek volna. Persze nem csak Áder szolgálja ki teljes mértékben a hatalomtechnikai stratégát, ez szinte minden pártba belépési feltétel, ami persze siker esetén megtérül. A kivételpártok meg szakadozgatnak meg dilemmáznak, mert azt hiszik, hogy fontosabb felelősségteljesnek lenni mint hatékony hatalomtechnikusnak, egy stratégákkal súlyosan terhelt közegben.
Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy az lenne jobb berendezkedés, ha a képviselőket véletlenszerűen választanánk meg. Egyszerűen tapasztalat, hogy azok között, akik felajánlkoznak, arányaiban sokkal több a nyerészkedésre játszó gazember.
Az se lenne rossz, ha nem érezném magam dekorációnak egy társasjáték pályáján, ahol Orbán áll nyerésre, mert talált egy apróbetűs részt a játékszabályban, ami szerint ő átírhatja a szabályokat mert hatost dobott.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.