Ha már előkerült a téma egy kommentben, pár szót hadd. A vegytiszta liberalizmus egy olyan ideológia, amelyik az egyén lelkiismereti szabadságát hirdeti, és tisztán komolyan veszi a "ami másnak nem árt, azt szabad" elvet. Az "ami másnak árt" kategóriát pedig pont úgy szándékozik büntetni, mint a többi rendszer. Csak azért írom ezt le, mert a legtöbben elfelejtik, és összekeverik a liberalizmust a "mindent szabad" anarchiájával.

A liberalizmussal a fő probléma az, ami a kommunizmussal: szép és jó dolog lenne a "mindenkinek szükséglete szerint", de nem alkalmas rá az ember. A liberalizmusra sem. A lelkiismereti szabadság sokaknak terhet jelent, bizonytalanságot, és szívesebben bízzák magukat valami egyszerű heurisztikára, mint a vallás, vagy épp a politikai szemellenző. Ez utóbbi rendszerek könnyen hozzáférhetővé tesznek olyan magasabb értékeket, mint az örök élet és boldogság, vagy a haza érdeke. Ezek ugyan virtuális javak, de alkalmasak arra, hogy a velük élő embernek hatékonyan segítsenek abban, hogy boldog életet éljen, és higgyen saját fontosságában. (például erre a postra csípőből lehet blaszfémiázni vagy hazaárulózni, hiszen a rendszer értékeit virtuálisnak nevezte - egy hatékony rendszer embereinek meg sem fordul más lehetőség a fejében)

A liberalizmus nem ilyen. Szinte az ateizmus politikai megfelelője: virtuális értékek nélküli értékrend, nincs benne egyszerűsítés a gyengébbek kedvéért. (természetesen az szdsz féle vonal is itt bukik el, a feltétel és gondolkodás nélküli tagadása a mindenkori jobboldalnak) A liberális embernek magának kell mérlegelnie tetteinek a súlyát, és nem csak képesnek kell lennie az önuralomra, de az igényének is meg kell lennie rá. Ez utóbbi a szűkebb keresztmetszet, és nem is véletlen, hogy sokan keverik a liberalizmust az anarchiával: mégis ki az, aki külső kényszer és következmények nélkül nem aljasodik le szívesen?

Mint amikor a bigottabb hívő szentül hiszi, hogy az ateisták ölnek meg lopnak, mert nem vonatkozik rájuk a tízparancsolat.

Talán segít a megértésben:

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

Ha csak a lelkiismeret parancsol, akkor olyan lelkiismeretű emberekből kéne állnia a társadalomnak, akik a személyes felelősségüket elismerik a társadalom részeként. Ez ma nem így van, főleg nem nálunk. Ebből következik, hogy liberális társadalmat építeni nálunk nem lehet, és visszanézve látjuk azt is, hogy sosem próbálták.