Azértse

Mint azt az előző posztban kijelentettem, valószínűeg jól járnánk véletlenszerűen választott képviselőkkel. Ennek hirtelen két csodás példája akadt.

Az egyik a katasztrófavédelem új angyala, akinek se tapasztalata se végzettsége a témában nincs, csak a lelkesedése. Amikor tehát leesett a hó és beragadtak az autók, azt az akcióba lépésre hívás félreérthetetlen jeleként érzékelve intézkedni kezdett. Ennek első és legfontosabb lépése az, amit a nagyfőnöktől lesett el: mostantól senki semmit, csak amit személyesen én mondok, azt kell csinálni. Én vagyok a fontosember, ez a pozícióm, itt a katasztrófahelyzet, engem ezért tartanak, most márpedig diktálok. Annál is inkább, mert a nagyfőnök nincs idehaza, legalább fél napot kell majd várni, hogy egy híradósnitt erejéig koordináljon.

Van az országnak egy katasztrófavédelemmel foglalkozó legénysége, akiknek az a munkájuk, hogy ilyen helyzetekben tudják mit kell csinálni. Ha a katasztrófavédelem új angyala csak annyit mond, hogy mindenki tegye a dolgát, valószínűleg minden jobban alakul, épp csak kiderül, hogy a pozíciót a politikai hátszél miatt kapta meg. Ezért tehát intézkedni kell, és az orbitális baromságokat és fogalmatlan ötleteléseket ontani, mert az az aktivitás az, amire majd rá lehet fogni, hogy csak az hibázik aki dolgozik. A nagy kérdés az, hogy mireföl tartunk szakképzett embereket, ha nem azt teszik, amihez értenek, hanem amit egy odatolt fősuttyó kínjában kitalál?

A másik kiváló példa a humánerőforrásokért felelős főember, aki képes volt kitüntetni újságíródíjjal egy fundiblogba illő figurát, majd lenyilatkozni, hogy bocs, ő nem tudta hogy ez ilyen ember. Volt egy (full fideszközeli) tanácsadó bizottság, ahol (várakozások ellenére) most közzétették, hogy ők nem támogatták a kellemetlen figurát, a delegált fősuttyó ragaszkodott hozzá. Megintcsak minek tartunk szakértői bizottságokat? Ha csak arra, hogy ha épp egybevág a fősuttyói akarattal a bizottsági vélemény, akkor a döntés megalapozottságáról lehessen hazudozni, egyébként meg ignorálni, akkor azért elég felesleges.

Az mindenesetre megjegyzendő, hogy az egyik fősuttyó legalább bocsánatot kért, míg a másikat megbuksisimizték ugyanazért a hülyeségért, amit egy véletlenszerűen megválasztott képviselő sosem követne el: az emberek zöme egészséges tudatában van saját hozzá nem értésének, ezért nem derogál nekik szakértői segítséget elfogadni. Én legalábbis azt gondolom, hogy a miniszter és egyéb delegált döntnökök legfontosabb jótulajdonsága pontosan az, hogy az egót mennyire tudják lenyomni a felelősséggel szemben, hogy felelős vezetők lesznek-e, vagy csak fősuttyók.