Olvastam pár hete valahol, valszeg a szakítshabírsz-blogban egy érdekességet. A sztori tökmindegy, a lényeg valami olyasmi volt, hogy a leányzót rávették a barátnői valami olyasmire, amit a barátja nem szeret, tették mindezt azzal a felkiáltással, hogy ha igazán szereti, akkor úgyis meg fogja bocsátani. Ez szerintem érdekes, mert valóban van igazságtartalma, ugyanakkor nyilvánvalóan hamis érv.

Az igazságtartalom ugye az, hogy létezik olyan fokú ragaszkodás, ami mindent eltűr. Kérdés, hogy van-e erre igény. Aki már látott például Down-kóros embert ragaszkodni, sejti mire gondolok, a kritikátlan teljes odaadásra. No annak tényleg mindegy, hogy az illető leányzó mit csinál. Csakhogy az ilyen barát egy zombi, akire valószínűleg nincs igény.

Úgyhogy erre a hamis érvre két válasz van. A szelídebb az, hogy kedves leányzó, ha te igazán szereted a barátodat, akkor nem csinálsz hülyeséget csak hogy próbára tedd.