Először is mi az a wishful thinking? Magyarul talán kívánságszerű gondolkodásnak lehetne fordítani. Az a fajta gondolkodási hiba valaminek a megtervezésekor, hogy a terv elemeinek a működését csak feltételezzük, gyakorlati megfontolásokat egyáltalán nem is teszünk. Általában akkor fordul elő, ha egy adott közeg megkérdőjelezhetetlen elveit kell gyakorlati alkalmazásba átültetni, és kiderül, hogy a valóság csúnyább az elveknél.

A történelem egyik leghíresebb wishful thinking törvénykezése volt az amerikai alkoholtilalom. A terv pofonegyszerű volt: betiltjuk az alkoholt, mert alkohol nélkül mindenkinek jobb. Nos, mint absztinens, a mondat második felével készséggel egyetértenék, de a "mert" szó, az bizony a wishful thinking. Mert ugye a betiltásnak nem az a következménye a gyakorlatban, hogy nem lesz alkohol. Az amerikai népről csúnya dolog feltételezni, hogy megszegi a törvényt, tehát fel sem merült.

Egy másik kiváló példa a wishful thinkingre az a rendelkezés, amelyik egy kikötőváros elszaporodott patkányállományát volt hivatott csökkenteni azzal, hogy pénzt ígért minden dölgött patkányért. Mai eszünkkel talán megjósolhattuk volna a patkányfarmok létrejöttét.

Az új országgyűlés megkezdte a munkát, és bizony már egymást érik a jellegzetes ötletek. Oktassunk kereszténységet, mert attól jobbak lesznek az emberek. Adjunk állampolgárságot a határontúli magyaroknak, mert attól nekik sokkal jobb lesz. Megannyi olyan állítás, amiben az indoklás kimerül abban, hogy "hát ezt érezni kell, ha nem így gondolod, nem vagy jó ember". Pedig nem a jószándék a kérdéses, hanem a következmények.

Félreértés ne essék, lelkiismereti szabadság van, mindenki azt gondol amit jónak lát, ki vagyok én, hogy ennek ellentmondjak. Épp csak nem látom, hogy bárki végiggondolta volna a következményeket. Persze lehet, hogy ez a bátorság, és csak nekem ugrik be a vak ló.