Minap híres lettem, egy kommentemből egy cikk lett a Reakción. Ennek lehet örülni, mert a Reakció egy olvasható blog, még ha sok dologban nem is értek egyet velük. Annak már kevésbé lehet örülni, hogy ez pár napos késéssel, abból derült ki, hogy megjelentek trollok az Azértsén, ami még akkor is bosszantó, ha épp csak hogy kitehetem a többesszámot.

A katolikus egyház (továbbiakban az egyház) napjainkban krízist él meg, mint minden nagyobb egyház a világon. Az internet, a globalizmus, a szabad információáralmás, az egyéni vélemények megnövekedett hallási távolsága kihívást jelent a lokális térítéshez szokott rendszerekben, főleg akkor, ha ez alaptalan.

Beszélhetünk alaptalan kereszténységről? Szerintem igenis beszélhetünk erről, ez egy létező dolog. Vegyünk néhány triviális példát az egyházon kívülről, csak hogy megvilágíthassam mire gondolok. A reklámban azt mondják, vedd meg a kólát, ettől macsó leszel meg boldog, és majd irigyelnek. Ez nyilván nem igaz, ez alaptalan, bőven ismer mindenki ellenpéldákat. Ha a reklám azt mondaná, vedd meg a kólát, mert jó édes és szénsavas, akkor minden oké lenne, ez egy megalapozott térítés.

Nos, visszatérve a kereszténységhez, lehet hírdetni megalapozottan is: tényleg lehet tőle boldog az ember. De sajnos lehet megalapozatlanul is, és ennek a gyakorlatban szinte több előfordulása van, sajnos.

Az egyik jellegzetes ilyen a társadalmi megítélés. Sokan vannak, akik azért járnak templomba, még ha maguknak nem is vallják be (fel sem merül) mert elvárásnak veszik, miközben cserébe megkaphatják a "különb ember" címet. Kvázi biznisz, én végigülök egy órát, cserébe lenézhetem az ateistákat. Ez nagyon jellegzetesen politikai gellert is kap, itt az ateisták lecserélendő komcsira, libsire, buzira, satöbbi.

Tipikus problémás eset, amikor egy kereszténységet propagálni kívánó társaság a társadalmi romlással szemben próbál példát állítani egy-egy hiteles emberrel, és valahogy az csúszik ki a száján, hogy azért volt az illető kivételes ember, mert keresztény volt. Frászt, az az ember kivételes volt az egyház nélkül is, és a keresztényeknek egyszerűen örülniük és büszkélkedniük lehet, hogy e tekintetben társuk volt.

Hát még az milyen problémás, amikor nem igazán hiteles a piedesztálra emelt illető.

Nagyon érdekes jelenség, hogy ugyanaz a réteg, amelyik az átkosban harcos ateista volt, most harcos egyházfi. Az idő kereke forog, a társadalmi megítélés szempontjai évről évre változnak.

Szerintem kábé húsz-harminc év, és megint az lesz a menő, aki nem vallásos. Kiugranak majd a templompadból a politikusok meg a "hívek", és maradnak az egyszerű hívő emberek, akik olyanok, mint azok, akik az átkosban is koptatták a padokat.

Külön érdemes megemlíteni, hogy a "hívek" rendkívül hajlamosak teljesíteni az Azértse két bejegyzésének kritériumait. Erről van is egy elméletem, amit arra alapozok, hogy az igénytelen szellemű embernek ahogy a keresztény "hite" is kimerül klikkesedésben, ugyanúgy hajlamos minden másban is így gondolkodni. Elsősorban az ilyen gondolkodásra jellemző kétpólusos világnézetet, másodsorban pedig az ellenségkeresést értem ezalatt. Vagyis nem a kereszténységtől lesz valaki ilyen, hanem mivel ilyen, megtalálja magának a kereszténységet, és okoz kínos eseteket az egyháznak.

Ennek sajnos túl sok példája van, és itt két troll anyázása a legkevesebb, bár szemléletes példája a fentieknek. A legismertebb durvább ilyen eset Hegedűs Loránt prédikációja, mert ugye keresztény ember mióta buzdít a kereszténység alapelvének megsértésére a kereszténység nevében? Komoly bajok vannak.

Személyeset ehhez annyit fűznék hozzá, hogy körülbelül az átkosban volt a legjobb légkör a templomban. Én tudom, ott voltam.