Amerikában nagyjából érik a felismerése annak, hogy a szoftvereket is érintő területeken a szabadalmakat nem jól kezelik. Nekem ez mondjuk nem fáj, nem vagyok amerikai. Ha az lennék, dühítene, így csak értetlenkedem.

Néhány érdekesség: jelenleg azokat a szabadalmakat fogadják el, amiket 6 éve adtak be, és minden évben annyi szabadalomkérelem jön be, amit két évig tart feldolgozni, tehát ha most akarsz valamit szabadalmaztatni, az kábé 12 évig fog tartani. Technológiai területen 12 év alatt két-háromszor lecserélődik a teljes hardverpark, és másfél-két architekturális változás történik (pl processzoroknál a cache-pipeline bevezetés, majd a még sokkal gyökeresebb magszaporodás)

Másik érdekesség, ahogy az Apple most pereli a Samsungot, mert szabadalmaztatták a tablet design-t. Nem trademarkolták, hanem szabadalmaztatták. És sikerült is nekik szabadalmaztatni.

Hogy ez hogyan lehetséges? Úgy, hogy amerikában bármit lehet szabadalmaztatni, az újdonságellenőrzés egyszerű fogalmazási technikákkal kicselezhető, és a szabadalmi ügyintézőnek kétszeres túlterhelés mellett nem lesz se ideje, se energiája megnézni a hasonló témájú szabadalmak, cikkek, és létező megoldások-termékek teljes listáját.

A szabadalom ma a céges lézerpisztoly. Ha beperelnek, ezzel lősz vissza: harminchat szabadalmam van! Hogy konkrétan a termékekhez mi köze a szabadalmaknak, azt a bíróság alkalmazottjai, akiknek még kevesebb ideje és hozzáértése van a technikai részletekhez, nem fogják tudni elbírálni a szabadalmak relevanciáját, tehát kilóra döntenek. Egyik cégnek hat szabadalma van, a másiknak harminchat, akkor a harminchat nyer, kész.

Ezért a cégeknek amerikában égető szükségük van szabadalmakra. Kiadják a mérnököknek, hogy évi két szabadalom az elvárás, és a mérnökök ezt a marhaságot azzal torolják meg, hogy baromságokat szabadalmaztatnak. Villanykapcsolót, például. A kereket csak azért nem, mert az ausztrál kollégák lestoppolták. És elfogadják a szabadalmat az ügyintézők.

A nagy kérdés az, hogy ez a működés kinek jó, és kinek nem. Az innovációt valóban komolyan vevőknek felemás a helyzet, mert ha találnak nagynevű és jogban erős támogatót (MS, Google, HP, stb..) akkor esélyük van arra, hogy a technológiából meggazdagodjanak. Szép példa erre a Kinectet fejlesztő cég. Sajnos ez a sztori az elenyésző kisebbség, a sikeres innovációk mögött gyakran inkább a hozzáértő szakemberek megszerzése van, nem a szabadalom miatti megállapodás a befektető és az innovátor között. Ha a Kinectet az MS jogi háttere nélkül hozta volna ki a cég, a Nintendo és mások szétkaphatták volna a bíróságon, mert nagyságrendekkel több szabadalmuk van kilóra.

Nem jó az amerikai gazdaságnak, mert a belpiaci védelmet már nem szolgálja.

Nem jó a vásárlóknak, mert a jogi hercehurcák költségeit nem más fogja fizetni.

A jogászoknak jó.

És nagyjából ez is a végső következtetés, mivel amerikában a jogászok a főnökök. Még egy olyan elbaltázott jogi rendszer a világon nincs, mint az egyesült államokban, ahol az egy főre jutó jogászok száma a legnagyobb, és mind megél belőle! Ha nekem valaki azt meséli, hogy egy városban minden második ember vízvezetékszerelő, és megél belőle, hát azt mondom, ott nagyon pocsék lehet a csőrendszer.